Önbecsülés akkor születik, amikor már nem bírod tovább hazudni, hogy minden rendben van
Van egy pillanat, amikor megfáradsz a szerepeidben.
Amikor már nem megy tovább a mosolygás, a tűrés, az „erős vagyok” álarca.
És nem azért, mert gyenge vagy.
Hanem mert végre őszinte vagy magadhoz.
Őszinte abban, hogy valami nem jó.
Hogy túl sokszor tetted félre magad.
Hogy túl sokszor szerettél olyanokat, akik csak használták a szíved melegét.
Önbecsülés nem akkor jön, amikor kész vagy rá.
Hanem amikor már nem vagy hajlandó tovább hazudni magadnak.
A legnagyobb tisztelet nem az, amit másoktól vársz,
hanem amit akkor adsz magadnak,
amikor kimondod:
„Nem akarom ezt tovább így.”
Lehet, hogy sírni fogsz.
Lehet, hogy egyedül leszel.
Az első lépés önmagad felé mindig nehéz.
És mégis, felszabadító.
Mert onnantól kezdve
nem kell bizonygatnod, hogy elég vagy.
Csak élned kell. Úgy, ahogy te vagy.
És aki valóban lát , maradni fog.
De először neked kell látnod magadat.
Ez az önbecsülés első fénye.