Önazonosság: amikor végre hazatalálsz önmagadhoz
Sokáig csak mentem előre… éltem, tettem a dolgom, próbáltam jól lenni.
De közben valami hiányzott. Valami, ami kimondhatatlan, mégis mélyen belül ott volt: én magam.
Nem akartam több lenni, sem más lenni.
Csak valahogy messzire kerültem attól, aki valójában vagyok.
Aztán egy napon , talán egy pillanatban, egy csendes térben , valami megmozdult.
Mintha meghallottam volna egy régi, ismerős hangot.
A lelkemet.
És akkor értettem meg: az önazonosság nem arról szól, hogy kitaláljuk, milyenek legyünk,
hanem arról, hogy visszaemlékezünk. Lehántjuk mindazt, ami nem mi vagyunk.
A zajokat, a külső képeket, az elvárásokat.
És egyszer csak ott marad valami egészen tiszta.
Valami igaz.
Te magad.
Én így élek. Nem tökéletesen, de őszintén.
És ebben van az erőm. A teljességem.
Te is érzed már, milyen hazatalálni önmagadhoz?
Áldott napot!