Az Úr oltalma mindig körülvesz,
Szeretete szívünkben lángot vesz.
Ha jársz az úton sötét éjjel,
Ő fényt gyújt neked, vezet, érez.
Szavára csitul vihar, zaj, harag,
Ő békét hoz, hol gyűlölet marad.
Karjában pihen meg, ki félve él,
S könnyből gyémántot formál, mit remél.
Nem hagy magadra egyetlen percre sem,
Lelke ott él a csendben, lágyan, benn.
Ha hívod őt, szívednek felel,
S az éjbe világosságot lehel.