Az „ikerláng” nem szerelem.
Gyakran csak egy illúzió csapda,
egy időhurok, ami visszahúz , nem emel.
Elhitették veled,
hogy ha szenvedsz, az a „nagy találkozás.”
Hogy ha nem működik,
akkor is dolgod van vele.
Hogy ha menekül előled,
akkor ő az, mert ez az „ikerláng-tánc.”
Ez hazugság.
A valódi lélektárs nem fut el.
Nem tör össze újra meg újra,
nem tart érzelmi hullámvasúton.
Nem mondja, hogy “még nem vagy kész”,
miközben ő maga nulla felelősséget vállal.
Az „ikerláng” ma már
egy spirituális álca lett,
amivel sokan igazolják a bántalmazó, elérhetetlen, játszmázó kapcsolataikat.
Tanítják, buzdítanak, hogy várj!
Mire?
Kire?
Aki ott hagy?
Aki eszközként tekint?
Meddig? Hónapokig, évekig?
Közben az életed minőségi pillanatai illannak el! 
Mert nem meg éled a jelened, hanem azon gondolkozol, hogy hiányzol e neki! Gondol e rád?!
És amikor végre nem kifelé keresed,
megtalálod azt a szerelmet,
ami nem hurok, hanem emelkedés.