Az önbecsülés nem egy cél, amit elérsz.
Hanem egy finom, szinte észrevétlen visszatérés… önmagadhoz.
Minden alkalommal, amikor nemet mondasz arra, ami bánt,
és igent arra, ami felemel , nő benned.
Minden alkalommal, amikor nem menekülsz el a saját érzéseid elől,
csak ott maradsz, csendben… és lélegzel , erősödik.
Az önbecsülés nem a hibátlanságban él,
hanem az ölelésben, amit adsz magadnak akkor is, amikor épp szétesnél.
Nem mások elismeréséből táplálkozik,
hanem abból, hogy megtanulsz magadra figyelni,
tisztelni a határaidat, megbocsátani a botlásaidat,
és észrevenni, hogy már most is érték vagy.
Nem vagy kevés, csak elfelejtetted, ki vagy.
És ez az út , amit most jársz ,nem más, mint emlékezés.
Lépésről lépésre vissza önmagadhoz.
Ne sürgesd. Ne kételkedj.
Csak engedd, hogy a szíved újra kinyíljon magad felé.
Mert akit keresel… mindig is Te voltál.