Ahol hit él, ott bármi megtörténhet! 
Történetem folytatása
…és mi átéltük.
A fájdalmat.
A félelmet.
A nem-tudást.
Azt a fajta csendet, ahol már minden földi kapaszkodó elfogyott, és csak az maradt: a hit.
De nem valami könyvből tanult, kimondott hit.
Hanem a lélek mélyéről felsíró, igaz, ösztönös hit.
A hit abban, hogy nem lehet vége így.
A hit abban, hogy az Ég még tartogat valamit nekünk!
És az Ég válaszolt.
Nem hangos szóval. Nem látványosan.
Hanem lassan, csendben, de biztosan.
A gyermekem gyógyulni kezdett.
Minden nap egy újabb apró csoda volt.
Egy újabb mosoly. Egy könnyebb reggel. Egy mélyebb alvás.
És én… én tanultam tőle.
Tőle, akit én vezettem ,de közben ő tanított engem.
Ma, amikor ránézek, már nem csak a fiamat látom.
Hanem a csodát.
A túlélőt. A fényt. A hit gyümölcsét.
A választ azokra a kérdésekre, amiket akkor sírva tettem fel az égnek.
És ha most ezt olvasod, tudd:
Nem vagy egyedül.
Ahol hit él, ott bármi megtörténhet.
Ott a test is gyógyul. A szív is. S kirajzolódik az utad.